A Hálaadás története

A legtöbb Hálaadás történet a telepesek és az amerikai őslakosok aratási ünnepével kezdődik, amelyre 1621 őszén került sor. Bár volt egy háromnapos ünnepük, amelyen a jó aratást ünnepelték, és a helyi őslakosok is részt vettek rajta, az első Hálaadás még nem volt ünnepnap, csak egy összejövetel.
A telepesek, akik a Mayflower fedélzetén hajóztak ebbe az országba, eredetileg az Angol Szeparatista Egyház tagjai voltak (Puritán Egyház). Elmenekültek angliai otthonukból Hollandiába a vallási üldözések elől. Ott nagyobb vallásos toleranciát élvezhettek, de kiábrándultak a holland életmódból, mert azt istentelennek tartották. Jobb élet után kutatván egyezséget kötöttek egy londoni részvénytársasággal, amely finanszírozta Amerikába való kivándorlásukat.

A telepesek 1620. december 11-én kötöttek ki Plymouthban. Az első telük katasztrofális volt. A következő ősz kezdetére 46-an meghaltak az eredeti 102-ből, akik a Mayflower fedélzetén hajóztak ki. De az 1621-es évben az aratás bőséges volt. A megmaradt telepesek úgy döntöttek, hogy ezt megünnepelik - együtt a 91 őslakossal, akik segítettek nekik a túlélésben. Úgy gondolják, hogy nem élték volna túl az évet az őslakosok segítsége nélkül.
William Bradford kormányzó négy embert küldött el vadkacsára és vadlibákra vadászni. Nem biztosak abban, hogy a vadon élő pulyka része volt az ünnepségnek. Azonban az bizonyos, hogy vadhúst ettek. A „pulyka" szót a telepesek bármilyen más szárnyasra is használták.
Egy másik fontos étel a sütőtökös pite majdnem minden hálaadási ünnepi asztalon. De nem valószínű, hogy az első ilyen ünnep magában foglalta ezt az élvezetet. A liszt már régen elfogyott, így nem volt kenyér vagy sütemény. Azonban ettek főtt sütőtököt, és készítettek egyfajta szárított kenyeret a kukoricatermésből. Nem volt tejük, almaboruk, burgonyájuk vagy vajuk. Nem volt háziasított tehenük, hogy tejtermékeket készíthessenek. Az újonnan felfedezett burgonyát pedig sok európai mérgezőnek tartotta. Az ünnepen ettek halat, bogyókat, vízitormát, homárt, szárított gyümölcsöket, kagylót, vadhúst és szilvát.
1863-ban Lincoln elnök november utolsó csütörtökét a Hálaadás ünnepnapjává nyílvánította.